Max és Flor a kertben

Max:  Kivételesen odafigyelhetnél a dolgokra... miközben odabent a
srácok cselszövésen törik a fejüket, ami egyébként is egy ördögi
gazság, a kisasszony itt, magában, a felhőket nézi, és köteleket
csomózgat...

Flor:  De hát mi történt Önnel? Csak nem keserű volt a reggeli?

Max:  Felhívnám a figyelmed, hogy elég hiányosan végzed a munkád...

Flor:  Elegem van már magából!! "Hiányosan végzem a munkám!!" Ma
szombat van, a srácok játszanak, amit mellesleg megengedtem nekik,
mi baja ezzel és a gyerekekkel?

Max:  Mi bajom? Mi az, hogy mi bajom? Azért aggódsz, nehogy azt
mondjam: "Lorenzoval mindketten az én Életem Szerelméről
álmodozunk nap, mint nap..." Hát ez aggaszt engem!!!

Flor:  Megártott a húsleves? Tudja, mi a gondja Lorenzoval? Féltékeny
rá...

Max:  Féltékeny? Hogyne, féltékeny vagyok!! Kire?

Flor:  Ne játssza itt az idiótát... arra, akiről már egy ideje beszélgetünk...

Max:  Nekem úgy tűnik, hogy aki féltékeny az te vagy.

Flor: Én?

Max:  Igen, engem cseppet se zavar, hogy Lorenzoval jársz, nem
érdekel.

Flor:  Ki mondta önnek, hogy Lorenzoval járok, vagy hogy épp nem
járok? Mit érdekli önt, hogy kivel járok és kivel nem? Függetlenül attól,
hogy Lorenzo jól bánik velem, foglalkozik velem, azontúl, nekem adta
ezeket a cipőket, ezek lesznek az új szerencsecipőim.

Max:  Az kell, hogy én is adjak neked valamit? Mit? Mit adjak neked?
Majd meglátod, hogy megveszem, ha kitalálod, hogy mi legyen az...

Flor:  Nem akarok kitalálni semmit!!! Egyszer vége lesz mindennek,
vége. Egyszer el fog menni, elmegy innen!!!

Max: Nem megyek sehová.

Flor:  Egyszer úgyis el fog menni, mert minél messzebb kell lennünk
egymástól!!

(Eközben a cipők Max elé lökik Flort, és megölelik egymást)

Max:  Látod mi történt, Ellentmondások királynője? Először ezt mondod,
másszor meg azt...

Flor: De... Én nem is...

Max:  Érthetetlen, hogy ezek a cipők, megmozdítanak egyeseket... Eh,
ismerd el Florcita, fogadd el,  hogy egészen az enyém vagy...

Flor: Én tényleg megértem, hogy ön szerint viccet csinálok Önből, a
Zsémbes Öszvérből...

Max: Elnézést, elnézést... Az egyetlen dolog, ami foglalkoztatott
engem, az Te voltál... De az csak  természetes, hogy ellenállhatatlan
vagyok, de...

Flor: Azaz!! Udvaroljon csak magának!!! Maga egy öregember, egy
régiség, aki magánál idősebb, az már túl van az ezredik x-en!!!! És
tudja miért történt most ez velünk? Azért mert a cipők még nem
engedelmeskednek nekem!!!

Max: Ehh.

Flor: Hát kezdjen hozzászokni!!

Max: Vagy megteszem, vagy elveszítelek... Az egyetlen dolog, amire
folyton gondolok, a korkülönbség... és, hogy te vagy a srácok dadája...

Flor: Nem tudom, hiszen én nagyon szorgalmas és szeleburdi vagyok,
magamtól kell mennem ha..

Max: Ah ha? El akarsz menni? Hát nem mész sehová!! Fújj takarodót a
gyerekeknek, mert semmit nem csinálnak!!  Majd beszélünk
aztán...vagy...soha többé...