Flor: Elég! Ne Don Frigo! Ne, hagyja abba! Nem, nem ezt én nem…

Fede: Miért talán nem tetszenek a csókjaim?

Flor: Nem, de előbb úgy viselkedik, mint egy jégcsap, és kidob a házából. Most meg eljátsza nekem a hős szerelmest. Mi ütött magába?

Fede: Nem játszom meg magam, tényleg jeges csókom van.

Flor: Nem, maga most részeg és holnap nem is emlékszik majd arra, amit most mondd.

Fede: Csssss! Emlékezni fogok, igen. Mert hála annak az átkozott legénybúcsúnak, most már tudom, hogy mit érzek irántad! És el is tudom mondani neked, úgyhogy nem félek! Nincsenek előítéleteim, mert szeretlek!

Flor: Nem, most szeret, igen. De holnap, ha józan lesz felül a seprűjére azzal a boszorkával, és együtt elrepülnek a polgári esküvőre, én meg meg is halhatok!

Fede: De nem, egyáltalán…

Flor: Tudom, hogy úgyis így lesz!

Fede: …nem érdekel az a boszorka, nem érdekel! Én téged akarlak elvenni!

Flor: Nem, ez nem így van Don Frigo! Egy szavát sem hiszem el!

Fede: Cssss! Kérlek, higgy nekem! Higgy nekem, mert holnap, haha majd kijózanodom, megint mindent letagadok. És megint az a jégcsap leszek, akit úgy utálsz. Megint az a szemét leszek, aki képes tönkretenni az életét, mert nem tudja felfogni, hogy te vagy az egyetlen fontos dolog az életében.

Flor: Nem, hát akkor tagadja csak le! Engem nem érdekel, hogy azt mondja, hogy szeret, amikor még a saját nevére sem emlékszik.

Fede: Cssss! Tudom, hogy hívnak! Én a Frigo vagyok. A nevem Jégcsap.

Flor: Nem, hagyja abba Don Frigo! Menjen el! Menjen el! Tűnjön el, de komolyan! Tényleg!

Fede: Cssss! Csak egy percig ne légy dühös! Ne légy dühös, mert valójában csak nekem van jogom dühöngeni!

Flor: Ó, igen? És miért? Miért?

Fede: Igen, azért mert…cssss…azért, mert azt hiszed, hogy elfelejtem, hogy a bandában énekelsz? Szerinted ez helyes?

Flor: Ennek mi köze hozzá?

Fede: Cssss! Persze, hogy van köze hozzá!

Flor: Miért baj az, ha énekelek? Nem volt más választásom!

Fede: De még mennyire van! Igenis van! Mert nem volt jogod mindenkinek énekelni, és elcsábítani a pasikat a mosolyoddal és a szemeddel…

Flor: Elég. vagy megint…

Fede: …azzal a gyönyörű mosolyoddal, amit nekem kéne tartogatnod!

Flor: …megcsókolom Don Frigo! Kérem Tündérkéim, ne hagyjátok elfelejteni, hogy gyereke lesz! Don Frigo tünés! Kifelé! Komolyan mondom! És ne is említse az éneklést, mert annak semmi köze ehhez a dologhoz!

Fede: Cssss! Cssss! Cssss! Ne énekeljek neked?

Flor: Mi?

Fede: Na! Ne énekeljek és táncoljak neked? Megmutatom, hogy tudok énekelni!

Flor: Don Frigo! Maga részeg!

Fede: Gyere, állj ide!

Flor: Maga részeg!

Fede: Nem vagyok részeg! No tengo nada….(Fede énekel és táncol)

Flor: Ne Don Frigo, komolyan ne! (Fede eldől) Don Frigo! Don Frigo! … Mi van magával? Jól van, maradjon itt, hozok egy kávét. Vagyis inkább nem hozok. Inkább maradjon itt velem. Mi bajunk lehet?

Flor: Don Frigo! Meghoztam a kávéját! Jaj, hogy alszik! Mint egy kisbaba! És ha itt tartom egész éjjel, és nem adom vissza? Nem! Nem, mert az a boszi még azzal vádolna, hogy elvettem a jégcsapját.

Fede: Öm

Flor: Don Frigo! Maga tényleg hall engem?

Fede: Ühüm.

Flor: Maga viccel velem? Nem, ez nem szép dolog! Mert épp azt mondom, hogy szeretem nézni ahogy alszik, aztán meg csacsogok, és maga mindent hall. Ez nem szép dolog, ez nem fair. Mert akkor nem mondtam volna ilyet.

Fede: Cssss! Kérlek!

Flor: Igya meg a kávéját, aztán kijózanodik és visszaviszem a palotájába.

Fede: Nem, én nem kérek kávét! Én itt akarok maradni, és azt akarom, hogy ölelj át!

Flor: Nem, nem Don Frigo! Mert ha átölelem, akkor le kell vágniuk a karomat, hogy kiszabadítsák.

Fede: Kérlek!

Flor: Don Frigo, kérem! Kérem, igya meg a kávéját, hogy hazavihessem!

Fede: Nem kérem a kávét, nem kérem.

Flor: De attól jobban lesz!

Fede: Cssss! Nem akarok jól lenni! Nem akarok jól lenni, mert ha ilyen amikor rosszul vagyok, akkor inkább így maradok életem végéig!

Flor: Jaj elég! Hagyja abba! Magának haza kell mennie Don Frigo!

Fede: Cssss! Nem akarok haza menni! Feleségül akarlak venni!

Flor: Mi? Megőrült?

Fede: El akarlak venni!

Flor: De eljegyezte…

Fede: Feleségül veszlek!

Flor: Nem, nem, maga részeg!

Fede: Flor leszel a feleségem?

Flor: Mi?

Fede: Akarod? Nézd, ezt találtam! Pont jó lesz! Amíg te elkészítetted a kávét, én megláttam ezt, és emlékeztem arra, amit az oviban tanultam. És gondoltam, készítek egy gyűrűt neked. Add a kezed!

Flor: Nem, a másikra kell!

Fede: Cssss! Esküszöm, hogy szeretni foglak, míg a halál el nem választ, és még a következő életben is!

Flor: Én is magát Don Frigo! Én is magát! Komolyan!